A dicsőség terme

by **Theira** Szomb. Júl. 05, 2008 9:15 am

Egy eldugott, kör alakú teremben találod meg az évek során a diákok vagy épp tanítóik által elhódított trófeákat. A helyiség lépcsőzetes kialakítású, hogy minden egyes fényesre csiszolt érem vagy serleg remekül látszódjon. A terem közepén egy jól ismert kupa trónol: az a trófea, amit a pontversenyben győztes ház kap meg. Minden évben egy új szalag kerül az aranyserleg fülére, megmutatva előző tulajdonosait.

by **Ada Monroe** Hétf. Aug. 04, 2008 8:33 am

*Céltalanul mászkálva a kastély folyosóin egyik emeletről a másikra, nem figyelve arra, hogy merre is megy rátalál a dicsőség termébe nyitó ajtóra, amit eddig sosem látott még, igy igen nagy érdeklődéssel áll meg az ajto előtt és méri fel azt jó alaposan. Miután ez megtörtént lassan be is sétál a terembe. A látvány tetszik neki amit egy halvány mosollyal mutatna ki a többi jelenlévőnek, ha lennének.
Miután körbevezette szemeit a szobán elindul az egyik irányba, hogy szemügyre vehesse a trófeákat, serlegeket, érmeket, utolsónak hagyva azt a bizonyos híres kupát.*

by **Nadia Monroe** Hétf. Aug. 04, 2008 8:54 am

*Mivel kalauzt sehol sem talál, jobb híján egyedül vág neki a folyosók végeláthatatlan hadának. Tervei szerint igyekszik megtalálni az ikertestvérét, mivel ha ösztönei nem csalnak, forróvérű hugicája az iskola falai között ténfereg valahol. Nem lepte meg különösebben a tény, hogy a felvételről tájékoztató levelet Ada igyekezett elrejteni előle, hogy még véletlenül se kelljen együtt utazniuk. Testvére váratlan eltűnése aztán meg végképp nem érte váratlanul, mivel kalandvágyó hugicája örökké csatangol, és sosincs otthon, azért szokott aggódni érte rendesen. Egyvalami érte Nadiát meglepetésként, mégpedig az, hogy Ada éppen pont egy iskolába szökött szigorú szülei sasszeme elől, bár jobban belegondolva Nadiának el kell ismernie, hogy testvére ezúttal tökéletes tervet eszelt ki: csak azt kell elintéznie, hogy ne csapják ki, különben fél évig gondtalanul ejtőzhet a hasonszőrű barátai társaságában. Ezt végiggondolva Nadia rosszallóan megcsóválja a fejét, cüccögését azonban túlharsogja egy fájdalmas nyikorgás, amit az előtte kinyíló ajtófélfa hallat. A fiatal diáklány lopva megcsodálja az érmék és díszserlegek büszke csillogását, na nem mintha nem ismerné azok gőgös természetét: szobája telis tele van hasonlóan díszes serlegekkel, Nadia nem kis megelégedésére. Amint szemrevételezné a terem közepén kiállított házkupát, észreveszi a körülötte ténfergő, igencsak ismerős árnyékot.*
- Csak, hogy megvagy végre! *köszönti megkerült húgát tettetett megkönnyebbüléssel, és egy árnyalatnyi örömmel a hangjában. Majd még egyszer körülnézve felvonja szép, szabályos szemöldökét.* - Hát az udvartartásod meg hol marad? *kérdezi mély megdöbbenéssel, színészi képességeit megcsillogtatva. Nincs ugyanis hozzászokva, hogy az örökké mulatozó Ada csak így egyedül kóricáljon, ráadásul egy trófeateremben.*

by **Ada Monroe** Hétf. Aug. 04, 2008 9:09 am

*Ahogy vegig nezte a kulonfele fenyes targyakat a kozepen allo kupahoz setal. Pont ekkor nyilik ismet az ajto es reflex szeruen oda pillant. Ahogy meglatja a belepo lanyt azonnal elfintorodik.*
~Nem talalhatott volna jobb helyet maganak? Pont ezt a termet kellett kifognia? Csodas...~
*Nem is hagyja sokaig tekintetet noveren,aki kulonben csak masfel perccel idosebb nala, de ennek ellenere mindenki ugy viselkedett vele, mint Nadia kicsi hugicàja, amit mindig is utalt ezert sem olyan fenyes a kapcsolatuk.
Miutan Nadia minden mondatat elengedte fule mellett ra sem nezve koszon neki.*
-Szia!*Hangjaban erezheto az utalat es undor, amit testvere irant mindig is erzett. Tobbet nem is mond inkabb csak figyeli a kupat.*

by **Nadia Monroe** Hétf. Aug. 04, 2008 9:25 am

*Mivel a trófeák számára nem jelentenek újdonságot, hamar kibámészkodja magát, így kénytelen a szökevény húgocskájával foglalkozni, aki szemmel láthatóan cseppet sem örül érkezésének. Pár percig mereven bámulja testvére hátát, amint az tisztelete jeléül észre sem veszi jelenlétét. Majd miután parázsló tekintetével nem tudja megtörni a kínos csendet, vág egy grimaszt, majd folytatja szaggatott, egysíkú monológját.*
- Nehogy azt hidd, hogy én szívesen futkározok utánad, nehogy valami baj érjen. Unom már a bébi csőszködést, és hogy apa engem tesz felelőssé a te tetteidért. *mondja némi szemrehányást belecsempészve fáradt hangjába, bár tudja jól, hogy ez Adát valószínűleg egy cseppet sem izgatja. * - Néha rám is tekintettel lehetnél.* próbálkozik újra, szemrehányó tekintetével Ada pillantását keresve.*

by **Ada Monroe** Hétf. Aug. 04, 2008 9:35 am

*Mikozben tovabbra sem nez testverere hallgatja annak szavait, amikre lassan megfordul es "gyilkos szemekkel" pillant bele testverenek szemeibe.*
-Igen unod? En meg azt unom, hogy amiatt a masfel perc miatt a te kis hugicadnak nez mindenki, mintha mittudom en ot ev kulombseg lenne koztunk, pedig nem. Ugyan annyi vagyok mint te, se tobb, se kevesebb. En is ugyan ugy tudok magamra vigyazni ahogy te magadra. Nekem nem kell babysitter es ezt szazszor megmondtam apanak. Ne rohangalj utanam, es maris jobb lesz a napod. Ha tortenik velem valami sulyos azt ugy is megtudod. Es mert legyek rad tekintettel, te sem vagy ram, soha nem is voltal, mindig azzal voltal elfoglalva, hogy te legyel miss tokeletes.*Elhallgat es ugy nez tovabbra is gyilkos szemekkel testverere, majd lassan elfordul tole es tovabb nezi a kupat.*
-Mert jottel ide? Oh mar tudom, biztosan azt akartad megnezni, hogy meg milyen ermeket, kupakat, serlegeket gyujthetsz ossze magadnak.*Tovabbra is hattal all Nadianak.*

by **Nadia Monroe** Hétf. Aug. 04, 2008 10:02 am

*Egy aprócska mosoly tudatja Adával, hogy pontosan ezt a hatást kívánta elérni, és hogy remekül szórakozik. Bár még jobban érezné magát, ha az új tankönyveit tanulmányozhatná, amit meg szándékozik vásárolni kedvenc könyvesboltjában. Hogy elhessegesse ábrándjait, pár másodpercig hagyja, hogy a levegőben vibráló gyűlölet áthassa egész lényét. Sosem értette, hogy sikerült ennyire eltávolodniuk egymástól, holott ő még élénken emlékszik rá, hogy gyerekkorukban gyakorta játszottak együtt, a rivalizálás legkisebb jele nélkül. Énje egy része még mindig reménykedik benne, hogy egy szép napon talán ismét visszakapja rég elvesztett testvérét, a józan esze viszont azonnal lehurrogja, és énje sötétebb oldalával szövetkezve igyekszik visszavágni.*
- Néha valóban úgy viselkedsz, mintha épp csak 11 lennél. *zárja le a már ezerszer is felhánytorgatott „kis hugi” kérdést. Rezzenéstelenül tűri Ada lázadozását, bár szavai korbácsütésként sújtanak le rá, szigorú arckifejezésén ez mit sem változtat.*
- Bocsánat hogy nem óhajtottam részt venni a folytonos, hajnalokig tartó agysejt gyilkolásban. *vágja oda egy vállrándítással, mivel Nadia szemében az ital is azok közé a dolgok közé tartozik, amit ki nem állhat, és fel nem foghatja, hogy a vele egykorú lányok mit élveznek azon, ha a saját hányásukban fetrengnek a földön magatehetetlenül.*
- Téged kerestelek. Bár úgy látom, ismét sértetlenül sikerült átutaznod a fél világot, csakhogy megszabadulj tőlünk.* mondja jéghideg tekintettel, majd sarkon fordul, hogy keressen egy darab papírt, meg tollat, hogy aggódó szüleit valamilyen úton - módon tájékoztatni tudja Ada jóllétéről. Mielőtt kihúzná elegáns körömcipőbe bújtatott lábát a teremből, még visszafordul:*
- Egyébként ezeket a kupákat már nem lehet elnyerni. Amúgy meg az iskola azért van, hogy a fejedben más is legyen, ne csak az aktuális divatkatalógus fényképei és árjegyzéke.*azzal elviharzik a szobája felé.*

by **Ada Monroe** Hétf. Aug. 04, 2008 10:22 am

*O is szeretne ismet olyan joban lenni testverevel mint forditva. Legjobban szuleik tehetnek errol a nagyobb viszalyrol koztuk, mivel azok folyton szekaltak Adat, hogy mert nem olyan, mint a novere, hogy peldat vehetne rola. Azt meg sosem ertettek meg, hogy annak ellenere, hogy kivumrol teljesen ugyan ugy neznek ki, belulrol teljesen masok. Es foleg e miatt utalta meg testveret, mert ot mindig csak dicsertek meg miegymas.*
-Ne beszelj ugy mintha en is hozzajuk tartoznek. En nem vagyok olyan mint ok, ismerem a hataraimat.*Tovabbra is a gyulolet langol szemeiben. Am nem csak ez olvashato ki belole, hanem a fajdalom is amit Nadia okozott neki. A lany kovetkezo mondatara nem reagal semmit, csak lesutott tekintettel hallgatja ot tovabb. Mikor elindul kifele meg mielott kierne az ajton utana szol, eloszor gunyos hangon.*
-Oh, de igen. Az egyik kupat meg el lehet nyerni....*Majd mergesen rapillant, okolba szoritja mind a ket kezet es emelt hangon folytatja.*
-...Es ne hasonlits azokhoz a szoke libakhoz en nem vagyok olyan! Es bocsanat azert amiert nem vagyok olyan tokeletes mint te, bocsanat, hogy nem haltam meg mikor megszulettem...*Utolso mondatat mar a csukott ajtonak kiabalja mikozben par konny megjelenik szemeben, majd hatatfordit az ajtonak es tenyereibe temeti arcat.*

by Ajánlott tartalom

A dicsőség terme

A dicsőség terme

Re: A dicsőség terme

Re: A dicsőség terme

Re: A dicsőség terme

Re: A dicsőség terme

Re: A dicsőség terme

Re: A dicsőség terme

Re: A dicsőség terme

Re: A dicsőség terme