Öreg padlás

by **Theira** Csüt. Jún. 12, 2008 10:49 am

Ezt a helyet nem mindenki találja meg, csak azok akik igazán vágynak egy kis magányra; akik meg karnak szabadulni kicsit a nyüzsgéstől.
Aki ide belép sok régi bútort, könyvet, kacatokat találhat. Ám ezt a helyiséget, ahogy a többit is igen jól rendben tartják. Nem kell félni attól, hogy netán egy pókhálóba gabalyodnál, vagy épp egy denevérrel találnád magad szemben.
Már az ajtóban érezhetsz egy kisebb szellőt, és ha nagyon figyelmes vagy akkor meg is találhatod a forrást. Egy apró ablak húzódik meg a padlás végében egy kisebb szekrény mellett, minek jobb felső sarkában hiányos az üveg, onnan árad be a levegő. A helyiségben ez az egyetlen ablak, amin keresztül nappal fény áradhat be, ami pont annyira világítja meg a padlás kopott deszkáit, hogy ne ess orra valamiben. Ha olvasni kívánsz, találhatsz pár gyertyát, ha tudod hol keresd. Egy ládában vaskos könyvek sorakoznak, ősi titkokat rejtve díszes fedelük alá. Vagy leülhetsz az ablak mellé ahol egy kisebb öreg fotel nyújt kényelmet, ám számolnod kell az időről-időre feltűnő macskafalkával, kiknek a tagjai esetleg nem óhajtják megosztani a kényelmes kis kuckót.

Ada Monroe munkája

by **Sakura Haruno** Szer. Aug. 06, 2008 12:56 pm

*Sakura aggódva lépdel errefelé. Egyetlen fegyvere most egy dobótőr, amit remegve szorongat a kezében. Körbenéz, de nem lát semmi extrát, ezért egy gyors csapdát állít egy erre érkezőnek: a talált szakadt lepedőt a kunai-késsel a földhöz döfi, és két vázát köt fel az egyik erősebb rajzszögre, amit az ajtófélfa legtetéjbe szúrt, hogy ott is rögzítse a csapdát. Amint valaki benyit előreesik a küszöb ügyébe tett féltéglában, így beleesik a lepedőbe, és máris ártalmatlanítva van. Mikro Sakura elkészült a csapdával talál magánál egy kis dobozt tele dobóvsillaggal, és az övén megvillan még két kunai-kés. A dobótőrök dobozának szíját a jobb combjára húzza, és egyik kezében az egyik kunai-kést szorongatja, miközben a dobozokban kutakodik... egy régi gyertyatartó, egy megsárgult pergamenes tekercs...*

by **Tsunade-sama** Szer. Aug. 06, 2008 2:26 pm

*Egy nő sétál az iskolába méghozzá a padlás körül ólálkodik diákok után kutatva.Az öreg padlás felöl zajt hall.*
~diák ilyenkor ?? az nem lehet..~*gondolja és kezébe megjelenik a kunai és határozott léptekkel az ajtóhoz lép majd kezével megpöccinti az ajtót mire az hirtelen hátra felé...a padlás végébe köt ki.Ha eltalálja az illetőt ez annak vége.A csapda is köddé válik az "ütés" álltal.Ahogy bemegy a porba egy alakot vesz észre bár nem látja rendesen*
-Ki van itt? Bárki is legyél nem ajánlom hogy tegyél bármit is-Gyere elő inkább*mondja nyugodtan és kicsit unott hangon.Most nincs kedved játszadozni.*

by **Sakura Haruno** Szer. Aug. 06, 2008 2:30 pm

*Mikor lépteket hall az ajtó felől, gyorsan fedezékbe bújik, ekkor jön a brutális ütés, ami(ha nem állt volna odébb) a végzetét okozta volna. Halkan kikecmereg a dobozok rejtekéből, és elhessegeti a port.* Sa... Sakura Haruno vagyok... *mondja halkan, a kunait, a kezében szorongatva. Keze remeg, ahogy Ő maga is. Nem kevés kell hogy az összhatástól el is sírja magát. Ekkor tisztázódik szemei előtt az arc.* Tsunade-sama? *mondja elhaló hangon. Gyorsan leteszi a kunai-t maga mellé és meghajol. Kivár, és egy pillanatra tekintete ismét a nőre vándorol. Hát itt is ittvan a példaképe?*

by **Tsunade-sama** Szer. Aug. 06, 2008 2:36 pm

*Ahogy várja hogy végre valahára előjöjjön az illető még egy kést vesz elő.Amikor meglátja a lányt egyből elteszi a késeket várva hogy ő is ezt tegye ami egy idő után sikerül is.*
~diák?? az nem lehet..ilyenkor???~*gondolja elkerekedett szemekkel ,és Sakurára néz.*
-Hát izé ..igen én vagyok*mondja büszkén egy mosollyal.Talána meghajlásnál el is pirul.Nem szokta még meg ezt a posztot*
-Mond Sakura mit csinálsz itt ilyenkor??Neked nem a hálódba kéne lenned vagy a társalgóba?*néz egy kicsit talán most először dühösen.*
-Ugye nem sértültél meg?Túl nagyot pöccintettem az ajtóba azt hiszem*mondja zavartan miközbe megvakarja fejét*

by **Sakura Haruno** Szer. Aug. 06, 2008 2:41 pm

Ömm... még nem tudom hol a hálóm... a bőröndjeimet is elhagytam félúton...*mondja megszeppenve, és a kunait, felszedi, majd visszateszi az övjére.* Úgy tűnik a csapdaállítás még nem nagyon megy nekem... *gondolkodik el magában, és Belső Sakura feltámad... meneküljünk!* ~Tudod, Sakukám ez a nőci nagyon menő-manónak számít Japánba', nem?Menő-manó? Ő a hokage te szerencsétlen!Jahm, tudtam hogy valami h betűs.Részemről ha másban nem, de a melleiben igazán hasonlíthatnál rá.~ *ekkor a feje elvörösödik, úgy reagál mintha ténylegesen kimondta volna, holott csak gondolta... és nem is Ő hanem Belső Sakura. Megremeg, szinte sóbálvánnyá merevedik és az elméjében ad egy bal horgot Belső Sakunak, amitől remélhetőleg reggelig kifekszik. Felsóhajt és válaszol.* Neem, nem esett semmi bajom. Esetleg tudna hálót mutatni?

by **Tsunade-sama** Szer. Aug. 06, 2008 2:48 pm

-Elhagytad?Akkor ideje megkeresni*mondja szigorúan majd elvigyorodik a végére*
-Persze megmutatom a szobád.A csapdád amúgy pocsék volt.De kezdő vagy nem vártam mást az az igazság.*nyögi ki egy nagy sóhajjal*
-Szerintem a csapda állítás nem a te műfajod.De majd meglátjuk mihhez van érzéked..persze csak ha van*mondja miközbe megindul remélve követi a lány is.Feleleveníti közbe az emlékeket amikor még az ő hármasuk volt.*
-Közben azért mondhatod nekem hogy kíváncsi vagy e valamire a szakoddal kapcsolatba*

by **Sakura Haruno** Szer. Aug. 06, 2008 2:52 pm

*Elindulnak megkeresni a cuccost, közben beszél.* Köszönöm. *mondja egy hálás mosoly keretében, majd kicsit elvörösödik mikor a pocsék csapda szójárást használja a nő.* Öhm... hááát igen... Remélem hogy lesz azért valamihez érzékem. Mondjuk a gyógyításokhoz, esetleg a gen-jutsuhoz... bár nem fűzök hozzá sok reményt. Mondja, önnek melyik a kedvenc jutsu-ja? Eléggé nehezemre esik bevallani, de igazából maga a példaképem már mióta Hokage lett. *pirul el egy kissé, majd megpillantja a bőröndjeit, amiket felkarol és ha a tanárnő mutatja az utat, elindul a szobája felé.*

by **Pokróc** Csüt. Aug. 14, 2008 3:30 am

*Szokásától eltérően egy néptelen terem felé lebeg szép kényelmesen. Mert hogy a nagydarab, kék alapon lila pöttyökkel rendelkező dzsinn mindig a légi útvonalakat választja, ha épp kimozdul kényelmes odújából. Ezt egyébként az elmúlt hónapokban nem sűrűn tette, mivel az iskolába még nem érkezett elég diák, akiket bosszantani tudna, így nem látta értelmét, hogy elődugja bumszli orrát. Most is csak azért igyekszik egy tiszteletkört tenni, hogy kiszemelje a megfelelő búvóhelyeket, valamint ötleteket merítsen a padláson található kacatokból. Amint az üvegét vesztette vitrinben nézelődik, felmereng előtte az előző iskola, ahol meghúzta magát. ~ Hmm, azok voltak ám a szép idők. ~ Emlékszik vissza a csínytevéseiből fakadó zűrzavarra, a tehetetlenül hisztiző diákok sikolyaira és a választékos szitokáradatra, amelyet ő szokásos kárörvendő kacajával nyugtázott. Gaztettekben gazdag elmélkedéséből ekkor léptek zaja zökkenti ki a szőrmókot, aki ennek hallatán önelégült vigyorra húzza hatalmas száját, megmutatva a most még zárva lévő ajtónak mind az öt fogát, amivel még büszkélkedhet. Hogy kéjes öröme ne legyen alaptalan, elterül a padlón, majd buzgó alakváltásba kezd, míg nem marad belőle más, csak egy kör alakú szőnyeg a szoba közepén. Egy kissé bolyhos, feltűnően lila pöttyökkel rendelkező, pihe-puha szőnyeg, ami csak arra vár, hogy álnokul kicsússzon a belépő, és lehetőleg rálépő lába alól.*

by **Ada Monroe** Csüt. Aug. 14, 2008 3:56 am

*Szobatársaiból kicsit elege van, de úgy érzi, hogy a kastélyt még nem ismeri eléggé így újabb felfedező útra indul most kivételesen felfelé. Most olyan helyet keres magának, ami igen jól el van rejtve, hogy egyedül lehessen egy kis időre.
Legalább fél óra keresgélés után sikeresen rátalált a padlásra aminek láttán egy elégedett mosoly jelenik meg arcán. Lassan közelíti meg a padlás ajtaját aminek a kilincsét határozott mozdulattal le is nyomja, majd besétál. Ám csak pár lépést tesz meg utána meg is áll rögtön, hogy körbe nézhessen. Azonnal meg is tetszik neki a hely, így beljebb is sétál. Ám amikor meglátja a kék lila pöttyös , szőrős szőnyeget elhúzza szája szélét, majd halkan megszólal.*
-Ki tud ilyen szőnyeget megvenni. Borzasztó…*Azzal kikerülve azt beljebb sétál és meg is áll a kicsi ablaknál amin ki is kukucskál.*

by **Pokróc** Csüt. Aug. 14, 2008 4:18 am

*Néma csendben várja áldozatát, ami igencsak nagy teljesítmény tőle, hiszen a lány közelgő lépései a dzsinn fogatlanná varázsolt képét arra készteti, hogy táguljon minél önelégültebb mosolyra. De mivel nem akarja elrontani remekül előkészített szőnyeg-csapdáját, csupán a csomókban felfelé meredező bozontos szőrén fut át némi remegés, jelezve, hogy a pöttyös szőnyeg remekül mulat. Ám amikor észleli, hogy közelgő áldozata léptei elhaladnak mellette, legszívesebben leteremtené az arra haladót. ~Hogy lehet olyan pofátlan, hogy még egy kicsit sem értékeli a fáradozásomat?! ~ dühöng magában, miközben egyik szemét óvatosan kinyitja, és addig forgatja, amíg meg nem pillantja az ablaknál ácsorgó Adát. Míg lassan visszanyeri eredeti alakját, máris a következő csapdán töpreng: úgy dönt, hogy az ifjú hölgyet megörvendezteti kedvenc mérges pók álcájával. Gyorsan átrendezi a testrészeit, hogy a végeredmény tökéletes legyen: növeszt még három-három végtagot, csavar egyet a törzsén, majd addig zsugorodik, míg el nem éri az ideális, tenyérnyi nagyságot. Ekkor óvatosan elkezd felfelé mászni Ada nadrágszárán, miközben elvégzi az utolsó simításokat, és növeszt még pár szúrós tüskét magára, hogy némiképp ellensúlyozza a potroháján díszelgő lilás pöttyöket. Minden baj nélkül el is jut a lány feje búbjára, ahonnan szép lassan leereszkedik egy vékony (halványkék) pókfonál segítségével. Hogy a hatás még drámaibb legyen, csattogtatni kezdi éles rágóit, de csak annyira, hogy még hallhassa a hőn vágyott visítást, aminek számításai szerint pár másodpercen belül be kell következnie.*

by **Ada Monroe** Csüt. Aug. 14, 2008 4:40 am

*Miközben a tájat szemléli és elmereng nem veszi észre és nem is érzékeli, hogy egy pók mászik végig lábán, hátán, majd érkezik meg a fején. Mármint egy picit azt megérzi, hogy valami van a fején, de nem izgatja különösebben a dolog. Nem sokára már meg is pillanthatja azt ami végig mászott rajta azaz az igen különös pókot, amitől nem sikít fel, sőt el sem fut, hanem érdeklődve kezdi el őt méregetni.*
-Hát te meg miféle pók vagy? Kék pókháló? Ilyet sem láttam még…. Érdekes. Na mindegy majd utánanézek.*Azzal felemeli az egyik kezét és „megpofozza” vele a pókot aki elvileg ezek után a földre kerül.*
-Ne haragudj, csak zavarod a kilátást.*Azzal továbbra is csak kifelé tekintget és folytatja a merengést.*

by **Pokróc** Csüt. Aug. 14, 2008 5:10 am

*Épp törni kezdené összetöpörödött kobakját, hogy vajon most meg hol rontotta el, amikor meghallja a lány szavait. Ettől aztán csaknem a guta üti meg, és épp Ada tudtára akarná hozni elégedetlenségét, amikor észreveszi a lány hozzá képest hatalmas ujját. Így, fejjel lefelé lógva még nagyobb riadalmat kelt a bosszúszomjas dzsinnben Ada nyugodt mozdulata, de már nincs ideje visszamásznia a védelmet jelentő tincsek közé. Így aztán egy jó randára sikeredett, szaltóval fűszerezett zuhanórepülés után nagyot koppan a padlón. Pár percbe beletelik neki amíg mind a nyolc szemét menetirányba fordítja, és lebeszéli a további csillagbámulásról. Ezután összegabalyodott lábait próbálja kicsomózni, miközben világbajnokokat megszégyenítő tornamutatványokat produkál. Miután újra üzembe helyezi végtagjait, rászánja magát, hogy felvegye eredeti alakját. Az elmúlt öt perc sorozatos megpróbáltatásai miatt megfakulnak kedvenc lila pöttyei, szőre pedig úgy lóg rajta, mintha három számmal nagyobb szőrmebundába bújt volna. Busa feje pedig lassan zöldülni kezd, kifejezve a pórul járt dzsinn gyomrában zajló háborút. Egy hatalmas morranás jelzi, hogy eldőlt a végeredmény, és az eddig a hordóhasban rejtőző félig megemésztett táplálék hatalmas sugárban előtör, hogy aztán mindent betakarjon a szobában. Beleértve természetesen az amúgy sem épp tiszta ablaküveget, az előtte ácsorgó lányt, valamint a kicsinyke szoba egyéb berendezési tárgyait, amik voltak olyan elővigyázatlanok, hogy nem a szőrmók háta mögött helyezkedtek el.*
- Valóban nagyon szép a kilátás. *böffenti elégedetten csillogó szemekkel mustrálva az ablakon és a lányon csordogáló zöld kulimászt.*

by **Ada Monroe** Csüt. Aug. 14, 2008 5:42 am

*A szeme sarkából akaratlanul is észreveszi, hogy a pók visszanyeri eredeti méretét. Ekkor leveszi tekintetét a tájról és a dzsint kezdi el nézegetni felhúzott szemöldökkel. Látja rajta, hogy nincs valami jó állapotban amitől kicsit meg is ijed. Mármint nem attól, hogy valami komolyabb baja lehet a dzsinnek, hanem csak érzi, hogy valami nagyon rossz fog történni az elkövetkezendő percekben. Ennek ellenére egy helyben áll és le sem veszi a szemét a szőrcsomóról, aki pár pillanaton belül ki is „köpi” a gyomrának tartalmát ezzel ellepve az egész padlást és Adat akinek szája fintorrá alakul, miután arcáról sikerült valamennyire eltávolítania a zöld trutyit megszólal.*
-Gratulálok, ez szép teljesítmény…Különben a pók sem volt rossz ötlet, csak rossz áldozatot választottál.*Nem szalad el ismét csak úgy mint a többi lány és nem is kezd el hisztizni, hogy milyen undorító, meg jaaaj. Hanem higgadtan elindul kifelé, de az ajtóba érve visszafordul.*
-Ha nem haragszol én most elmegyek lezuhanyozni és átöltözni. És reménykedj abban, hogy senkivel sem fogok összefutni a folyosókon, mert különben megjárod, de nagyon.*Persze azt nem tudja még, hogy hogy bosszulná meg a dolgot, de azért megpróbálkozik a fenyegetéssel ami bizonyára nem volt túlságosan hatásos. Miután elhallgatott kisétál a padlás szobájából és meg sem áll a szobájáig.(Persze, ha ezt mind engedik neki és nem állnak az útjába)*

by **Pokróc** Csüt. Aug. 14, 2008 6:21 am

*Miután odabent kitatarozott, és immár kiszelektált minden felesleges dolgot, önelégülten megpaskolja hatalmas bendőjét, és kényelmesen felfekszik egy képzeletbeli kanapéra. Így, fél méterre a talajtól, félig fekve mustrálja környezetét. *
- Tetszik az effajta díszlet.* vigyorog,miközben alaposan megszemléli művét, majd a feltűnően higgadt lányra pillant. Bosszús képet vág, amiért nem sikerült kihoznia a sodrából Adát, de úgy ítéli meg a helyzetet, hogy nem éri meg a további fáradságot. ~ Győzött a lustaság….~ idézi kedvenc mottóját. Mikor a lány megdicséri, kidülleszti mellét, és mintha lila foltjai is kezdenének eredeti színükben pompázni. Rémülten tapasztalja azonban, hogy a lány ekkor menekülőre fogja, amitől csaknem leesik képzeletbeli kanapéjáról. Hogy a földdel való második számú találkozást elkerülje, villámgyorsan macskává változik, így szerencsésen lila tappancsaira érkezik. Amint elmúlt a közvetlen mozgásveszély, a dzsinn felölti eredeti alakját, majd felháborodott pillantásával nyakon csípi a küszöb felé igyekvő lányt.*
- Miért, mit tehetnék még az ifjú hölgyért?* kérdi mézes-mázos hangon, fülig érő vigyorral, ám mert feneketlen gyomra éppen kiürült, nem óhajtja feltartani a lányt. A köldöke tájékáról egyre türelmetlenebb mormogások hallatszanak, ami nem egy újabb rókaadagot jelent, ugyanis elfogyott a muníció. Így hát jobbnak látja meglátogatni a konyhát, és elorozni pár jól megtermett fánkot.*

by Ajánlott tartalom

Öreg padlás

Öreg padlás

Re: Öreg padlás

Re: Öreg padlás

Re: Öreg padlás

Re: Öreg padlás

Re: Öreg padlás

Re: Öreg padlás

Re: Öreg padlás

Re: Öreg padlás

Re: Öreg padlás

Re: Öreg padlás

Re: Öreg padlás

Re: Öreg padlás

Re: Öreg padlás

Re: Öreg padlás

Re: Öreg padlás